A TECHNIKA


Hagyományos technika, hagyományos anyagok

Régi vagy korszerű módon elkészített, természetes és mesterséges  pigmentekkel színezett festékekkel való festés és díszítés, amely bátran nyúl a sötétebb tónusokhoz, nem a festő, hanem a megrendelő igényeit tartva szem előtt. A megfelelő tartósság mellett figyelembe kell venni a viszonylag könnyű eltávolíthatóságot is, hiszen a falfestés nem lehet örök életű.

Habár a festékek idővel korszerűsödtek, a hengerezésnek vannak alapvető anyagbeli követelményei, például a hordozó festés megfelelően szívóképes legyen, a hengerszín meg lehetőleg minél ragacsosabb, inkább kizárólag enyv kötésű. A hagyományos enyvesfestékek hátránya, hogy nem halmozhatók szinte a végtelenségig, viszonylag puhák, sérülékenyek. Idővel el kell távolítani őket, főleg ha egy erősebb anyagot szeretnénk fölé felfesteni. Azonban van egy köztes megoldás, ami jó szívóképességet biztosít, ugyanakkor a kötése valamivel jobb mint az enyves kötőanyagú festéké. Ezek a gyenge diszperziós festékek, pl. POLI FARBE beltéri falfesték ("Poli kutya"), CASATI Primavera, az olcsóbb "tescos" festékek stb. A későbbiekben a mintákat ezekről le lehet csiszolni, az alapfestéket mélyalapozással viszont keményebb hordozóvá kell alakítani, így elkerülhető egy puha, könnyebben vízoldható réteg beékelése ha később mást szeretnénk. Erős diszperziós festékekkel a hengerezés már nem működik megfelelően, csúszni fog a falon a henger vagy a minta megfolyik vagy erősen plasztikus cseppekbe tömörül a gravitáció hatására és nem győzzük majd lecsiszolni.

Tulajdonképpen tradicionális festés, autodidakta módon nem vagy csak nehezen sajátítható el, mivel a kreativitáson túl szükséges hozzá:

-anyagismeret

-technikai tudás és egyben biztos kéz a függőleges tartásához

-a különböző hengertípusok alkalmazási lehetőségének és követelményeinek ismerete

-tradicionális díszítőfestési szabályok, tagolások, felosztások, méretezések, arányok ismerete

-stílusok ismerete

- ornamentikák és azok párosításának ismerete

Azaz egy hengerezett fal nem csak akkor lesz jó, ha nem löttyen ki a tartályból a festék vagy tudod mikor kell utánatölteni és nem attól, hogy nem futsz rá az előző oszlopra, illetve nem lesz "utcás" sem még akkor sem ha figyeltél, hogy szépen fussanak vízszintesen és átlósan is a minták a falon mint a fák egy telepített erdőben.  Hiába tudod, hogy a betéthengert az arra specializált görgős etetővel használd. Attól lesz jó igazán, hogy nem kevered a barokk mintákat a modernnel, mert az rögtön agyoncsapja az egészet és nem érted miért fura.

A festőhengerek típusai alapvetően háromféle: normál mintázó, betéthenger és csíkhúzó. A normál és a betéthengerek a szimpla szín mellett kettő vagy akár három sávra is oszthatók és színezhetők az erre a célra készített etetőkkel. Betéthenger a nagy minták üres mezőibe vagy akár elszórtan a faltükör szegélyeibe is húzható. Azért van a betéthengerek szélén perem, mert billegnének lehúzáskor, mivel a minta nem folyamatos rajtuk (néha több az üres mezőrész aránya a mintázotthoz képest) vagy annyira szűkre vált szélesből a mintázat, hogy a falon inogna a kezünk alatt a gumi és emiatt kihagyna. Hátránya, hogy amíg a gumi öregedési zsugorodása (5-7%) egy normál hengernél nem okoz problémát, a betéthenger pereme leeshet az etető fémhengerének külső vezetőjéről és festéket vesz fel a karima is bosszantó módon. Öreg hengereknél megoldható, ha plusz karimát vulkanizálunk kívülre, a régi perem  magasságából meg pár mm- t visszametszünk, hogy ne érjen bele a görgő üres árkába sem, ha esetleg oda festék kerülne. Ez gyakran segít még évtizedekig megnyújtani a henger használhatóságát.