A TECHNIKA


Hagyományos technika, hagyományos anyagok

     Régi vagy korszerű módon elkészített, természetes és mesterséges  pigmentekkel színezett festékekkel való festés és díszítés, amely bátran nyúl a sötétebb tónusokhoz, nem a festő, hanem a megrendelő igényeit tartva szem előtt. A megfelelő tartósság mellett figyelembe kell venni a viszonylag könnyű eltávolíthatóságot is, hiszen a falfestés nem lehet örök életű.

     Habár a festékek idővel korszerűsödtek, a hengerezésnek vannak alapvető anyagbeli követelményei, például a hordozó festés megfelelően szívóképes legyen, a hengerszín meg lehetőleg minél ragacsosabb, inkább kizárólag enyv kötésű. A hagyományos enyvesfestékek hátránya (de az is lehet, hogy további előnye?), hogy nem halmozhatók szinte a végtelenségig, viszonylag puhák, sérülékenyek. Idővel el kell távolítani őket, főleg ha egy erősebb anyagot szeretnénk fölé felfesteni. Azonban van egy köztes megoldás, ami jó szívóképességet biztosít, ugyanakkor a kötése valamivel jobb mint az enyves kötőanyagú festéké. Ezek a gyenge diszperziós festékek, pl. POLI FARBE beltéri falfesték ("Poli kutya"), CASATI Primavera, az olcsóbb "TESCO-s" festékek stb. A későbbiekben a mintákat ezekről le lehet csiszolni, az alapfestéket mélyalapozással viszont keményebb hordozóvá kell alakítani, így elkerülhető egy puha, könnyebben vízoldható réteg beékelése ha később mást szeretnénk. Erős diszperziós festékekkel a hengerezés már nem működik megfelelően, csúszni fog a falon a henger vagy a minta megfolyik vagy erősen plasztikus cseppekbe tömörül a gravitáció hatására és nem győzzük majd lecsiszolni.

Tilos a hengerszínt nem vízoldható (lemosható) festékből keverni!

   A hengernyomat könnyű eltávolíthatósága érdekében állati enyv vagy metilcellulóz (pl. Metylan) alkalmazható porfestékkel vagy legfeljebb 30% akril színezőpasztával a 70% beoldott és beállított kötőanyaghoz képest. Porfesték esetén nyilván a port előbb vízzel kell elkeverni, ez hígíthatja a teljes végleges anyag sűrűségét, ezt érdemes belekalkulálni. A szerszám elmosása a vízoldhatóság miatt órákkal a használat után is problémamentes egy ecsettel - az erőteljes mosogatás, dörzsölés károsíthatja a nyomófelületet és a henger szerkezetét is.

     A hengerszín anyaga nem lehet tejszerűen híg, mert spriccelhet, megfolyhat, könnyebben kilöttyen, nem színez megfelelően, míg a túl sűrű meg túl pasztózus mintákat képez, ami megrogyhat, illetve eltömheti az apróbb zárt mintákat.

     Tehát tilos önmagában a latex és a diszperziós festékek alkalmazása hengerszín készítésére, a benzinnel hígítható festékek meg különösen kerülendők, azok ugyanis nem csak letisztíthatatlanok, de oldalról beszivárogva a szivacs réteget azonnal tönkre teszik és ezzel a hengert is, ráadásul a henger anyagát is lágyítják ami elfolyósodhat!

Tulajdonképpen tradicionális festés, autodidakta módon nem vagy csak nehezen sajátítható el, mivel a kreativitáson túl szükséges hozzá:

-anyagismeret

-technikai tudás és egyben biztos kéz a függőleges tartásához

-a különböző hengertípusok alkalmazási lehetőségének és követelményeinek ismerete

-tradicionális díszítőfestési szabályok, tagolások, felosztások, méretezések, arányok ismerete

-stílusok ismerete

- ornamentikák és azok párosításának ismerete

      Azaz egy hengerezett fal nem csak akkor lesz jó, ha nem löttyen ki a tartályból a festék vagy tudjuk mikor kell utánatölteni és nem attól, hogy nem fut rá az előző oszlopra, illetve nem lesz "utcás" sem még akkor sem ha figyeltünk, hogy szépen fussanak vízszintesen és átlósan is a minták a falon mint a fák egy telepített erdőben.  Hiába tudjuk, hogy a betéthengert az arra specializált görgős etetővel használjuk... Attól lesz jó igazán, hogy nem kevered pl. a barokk mintákat a modernnel, mert az rögtön zavart kelt akár egy rosszul párosított színkombináció. Tehát fontos a tervezés és a mintafelület elkészítése. Inkább 1-2 m2-t kelljen átfesteni mint egy egész szobát.

     A festőhengerek típusai alapvetően háromféle: normál mintázó, betéthenger és csíkhúzó. A normál és a betéthengerek a szimpla szín mellett kettő vagy akár három sávra is oszthatók és színezhetők az erre a célra készített ún. etetőkkel. Betéthenger a nagy minták üres mezőibe vagy akár elszórtan a faltükör szegélyeibe is húzható. Előbbi célt segíti a hengereknél megadott mintafordulat hossza, ugyanis 1-2 mm eltérésen belül akár a teljes hengerező sáv korrigálás nélkül áthengerezhető a hozzá választott betéthengerrel. Azért van a betéthengerek szélén perem, mert billegnének lehúzáskor, mivel a minta nem folyamatos rajtuk (néha több az üres mezőrész aránya a mintázotthoz képest) vagy annyira szűkre vált szélesből a mintázat, hogy a falon inogna a kezünk alatt a gumi és emiatt kihagyna. Hátránya, hogy amíg a gumi öregedési zsugorodása (5-7%) egy normál hengernél nem okoz problémát, a betéthenger pereme leeshet az etető fémhengerének külső vezetőjéről és festéket vesz fel a karima is bosszantó módon amit fel is vihet a falra. Öreg hengereknél megoldható, ha plusz karimát vulkanizálunk kívülre, a régi perem  magasságából meg pár mm- t visszametszünk, hogy ne érjen bele a görgő üres árkába sem, ha esetleg oda festék kerülne. Ez gyakran segít még évtizedekig megnyújtani a henger használhatóságát.

     A 25cm-es mintákat nagyobb (4x4m <) helyiségekbe ajánljuk, a 15 cm-eseket inkább kisebbekbe, de ez nem szentírás. A 15 cm-es több munkát igényel ugyan, de nagyobb helyiségben egy ritkább mintával nemhogy nem zavaró, hanem kifejezetten kellemes. Ebből következik, hogy a minta sűrűsége, ritmikája is befolyásoló tényező a végeredmény tekintetében. A gyakorlatban viszont a 25 cm-es esetében a falfelületnek szinte tökéletesen síknak kell lenni és ez hatványozottan elvárás akkor ha a henger gumija kissé kemény vagy már merevebb lett az idők alatt és nem tudja követni a fal pár mm-es hullámait, mert ilyenkor látszólag kihagy. A túl erős rányomás meg megcsúszáshoz vezethet, sőt extrém esetben az etető pereméhez nyomódik és az egész etető megbillenhet, a henger meg nem forog. Létezik 22 cm széles hengerminta is, ez egy ritkább átmeneti típus.

További lehetőséget nyújtanak a 2 osztatú és 3 osztatú hengerek, melyekhez szintén speciális etető tartály használatos, így a sávokat külön-külön színezhetjük, de egy színnel is érdekes lehet vagy akár csak szegélyként az egyik sávot használva (ilyenkor csak egyetlen tartályrekeszt kell megtölteni festékkel). Betéthengereknél is előfordul 2 és 3 sávos kialakítás, ám ezek nem használhatók arra amire a betéthengert eredetileg fejlesztették, tehát a nagy "üres" minták belsejébe, hanem bárhogy máshogyan.

A colos pántlika falhengerek vízszintesen, függőlegesen, sőt a mennyezetre is használhatók speciálisan fejlesztett etető készülék segítségével. Azonban elég nagy gyakorlatot kíván, hiszen a henger csak 2-3 cm-t fekszik fel a falra és emiatt könnyen elveszthetjük a merőleges tartást, amitől a minta a széleinél nem fekszik fel a falsíkra rendesen. A festék megfelelő sűrűsége és a gumi biztonságos, akadásmentes forgása is fontos szempont.

     Jó munkát! :)

Csáti F. B.
Minden jog fenntartva 2022
Az oldalt a Webnode működteti Sütik
Készítsd el weboldaladat ingyen!